Gyula

Gyula – Díszpolgári címet kapott az ’56-os polgármester Gyulán

Gyula – Díszpolgári címet kapott az ’56-os polgármester Gyulán

Gyula Város Díszpolgára címet adott át dr. Perjési Klára polgármester M. Szabó Andrásnak, aki városunk ’56-os Forradalmi Bizottságának volt vezető tagja, illetve Gyula ’56-os polgármestere.

A nyolcvannégy éves M. Szabó András életútját dr. Erdmann Gyula alpolgármester írásából ismerhettük meg az október 23-i ünnepi megemlékezést követő méltatásban.

 

M. Szabó András 1924-ben született Gyulán. Édesapja lakatos volt, s így ő is gépész, lakatos, illetve vízvezeték szakmákat tanult Gyulán, majd Szegeden. Egy ideig édesapja mellett dolgozott, majd 1953-ban a Gyulai Vasipari KTSZ munkatársa lett. 1954-ben, Nagy Imre kormánya idején önálló iparengedélyt váltott ki, amit 1955-ben Rákosi ismételt hatalomra kerülésével visszaadott. 1956-ban a kertészeti vállalatnál volt hegesztő. Már édesapja is szociáldemokrata volt, ő is követte az apai példát. A városi szociáldemokrata vezető, Nádházi János közvetlen munkatársa volt, egy ideig ifjúsági vezető, majd városi tikár. 1948-ban a kikényszerített pártegyesítéskor nem lépett át az MDP-be, ahová Nádházit, mint kommunistának alkalmatlant, át sem vették. 1948 és 1956 között nem politizálhattak.

 

1956. október végén a forradalom és szabadságharc alatt a városi Forradalmi Bizottság elnökségi tagja lett, a polgármesteri tisztet töltötte be. Nádházi Jánossal, a Forradalmi Bizottság elnökével együtt elítélték a rákosista diktatúrát, kiálltak hazánk függetlenségéért, a vörös hadsereg mielőbbi távozása és a demokrácia mellett. Mindketten szociáldemokrata szellemiséggel, baloldali demokrataként álltak a forradalom mellé. A heves napokban nemegyszer meggátolták, hogy a szélsőségesen radikalizálódók kezébe fegyver jusson, így nem történt Gyulán leszámolás, sőt egyetlen pofon sem csattant el. Rendet tartottak a rendőrségen, amely egyébként 1956. december közepéig a Forradalmi Bizottság mellett állva biztosította a rendet. A tömeg követelésére Gyulán is küldtek el párt- és tanácsi alkalmazottakat, de néhány heti fizetéssel, és segítve nekik a másutt történő elhelyezkedésben. Eltávolítottak, illetve saját érdekükben biztonsági őrizetbe helyeztek néhány a Rákosi-időben a diktatúrát lelkesen kiszolgáló, közutálatnak örvendő vezetőt. De mindvégig biztosították a békességet és a közbiztonságot.

 

1956. november közepétől a helyükre visszatérő tanácsi és pártvezetők több alkalommal is elismerésüket fejezték ki Nádházinak és M. Szabónak a forradalmi időszak rendjéért és biztonságáért. A forradalom bukása után Nádházi János vb-elnökhelyettes volt, M. Szabó pedig segítette a munkáját, bár a felajánlott vb-titkári állást nem fogadta el. Szükség volt rájuk, mert bennük bízott a nép, és rájuk hallgatott. ’57. január végén aztán, az erősödő kádári diktatúrának már nem volt szüksége rájuk, s a köszönet helyébe a letartóztatás és a jogtipró bírósági komédia következett, melyben M. Szabó Andrást első alkalommal öt, majd a megismételt eljáráskor két és fél évre ítélték. Kiszabadulása után M. Szabó András Gyulán nem kaphatott munkát. A büntetett előélet terhét a rendszerváltásig viselte. Egy budapesti kerületi házkezelőségen dolgozott, és közmegbecsülésnek örvendő középvezetőként ment nyugdíjba. Nádházi János haláláig Gyula díszpolgára volt. M. Szabó András is megérdemli ezt a kitüntető címet.

 

A Gyula városa díszpolgáraként mikrofonhoz lépő M. Szabó András – sokak Bandi bácsija – meghatottan kereste a köszönő szavakat:

– A köszöneten túlmenően nem is tudom, mit lehet mondani. Most úgy érzem magam, mint akit száműzetésből hazahívtak… Köszönöm mindazoknak, akik megszavazták számomra ezt a megtisztelő címet, és köszönöm a jóistennek, hogy nyolcvannégy évesen megérhettem azt, hogy elismert polgára vagyok Gyula városának. Köszönöm mindenkinek.

 

Hírforrás: Gyulai Hírlap – Szpenátyi Katalin

Témajavaslat: szerk@gyulaihirlap.hu