• Minden nemzet igyekszik magát megmutatni a világnak kiemelkedő alkotó személyiségein keresztül. A lengyelek például most rendeztek hatalmas ünnepségsorozatot Chopin születésének kétszázadik évfordulójára. Nekünk az idei az Erkel-bicentenárium éve, jövőre pedig Liszt Ferencé. Hogyan állunk ezekkel a lehetőségekkel? – kérdeztük dr. Erdmann Gyulát.

• Chopin a lengyel–magyar barátság, mint történelmi kapocs révén – különösen az idén – lényegesen nagyobb jelenlétet érdemelne, mint ahogyan azt a kulturális kormányzat kezeli. Ez idáig Liszt- emlékévet sem hirdettek, miközben a németek és az osztrákok már felkészültek rá, és javában hirdetik. Az Erkel bicentenáriumi előkészületek lassan és akadozva haladtak. Még 2008-ban Gyula város javasolta, hogy legyen Erkel Koordinációs Bizottság, amely később csak kétszer ült össze. Elképzeléseinket megfogalmazva átadtuk minden jelenlevőnek, tetszett is, de beszélgetésen és ötletadáson túl nem történt semmi. A bizottság, amely azért jött létre, hogy programot készítsen és kijelölje, hogy ki miért felel, gyakorlatilag nem működött. Most, az Erkel-emlékév helyett a minisztérium tetemes késéssel, március 30-án, Erkel-Mahler-év címen hirdette meg programját. Ha Gyula város az Erkel Társasággal nem rendezte volna meg a Budapesti Filharmonikusok március 15-i kiváló hangversenyét, amely országos nyitókoncertnek is tekinthető, akkor szinte szó nélkül megyünk el az emlékév kezdete mellett.

• A hangversenyek, kiállítások, konferenciák nyilván költséges rendezvények, milyen az emlékév pénzügyi háttere ezekben a gazdaságilag nehéz időkben?

• Ilyen célokra a kormányzatnak még a legnehezebb helyzetekben is kell tartalékolnia jelentősebb összegeket, esetünkben legalább félmilliárdot. A tárca háttérintézményének, a Balassi Intézet Nemzeti Évfordulók Titkárságának közleménye szerint, a rendelkezésükre álló keret 100 millió Ft, amelyből kiemelt programok kapnak támogatást, ezen kívül 65 millió Ft-ot különítettek el pályázatokra. A Nemzeti Kulturális Alaphoz két pályázatot is nyújtottunk be rendezvényekre, de döntés még nem született. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácshoz 190 millió Ft-ra pályázunk az Erkel-ház felújítására és kiállításának korszerűsítésére. Ebben sem született döntés, ezért kétséges, hogy a felújítás megtörténik a zeneszerző születésnapjára, november 7-re. Ezeket a lehetőségeket már tavaly meg kellett volna nyitni ahhoz, hogy 2010-ben jól szervezetten és idejében történhessenek az események. Az emlékév finanszírozása kusza, nehezen áttekinthető és késlekedő, mindez a minőség rovására megy. Az ügy kezelése a kormányzat részéről méltatlan és felháborító.

• Ezzel szemben úgy tűnik, hogy Gyula kitesz magáért. Megfelel a program a város teljesítőképességének, vagy többet is tehetne?

• Aki a gyulai programot megnézi, meggyőződhet arról, hogy a város erőn felül igyekszik teljesíteni. Figyelemreméltó teljesítmény, ha egy 32 ezer lakosú város, az ország keleti határán, komoly költségvetési hiánnyal küszködve, összességében negyven millió Ft-ot szándékozik költeni erre a célra. Külön is felhívnám a figyelmet a rendezvények sokszínűségére, csak a jelentősebbek közül említek néhányat. Május végén az EDÜ keretében zajlik az „Erkel és kora” Kárpát-medencei középiskolai történelmi műveltségi vetélkedő döntője. Ez az esemény a minisztérium támogatását is élvezi. A Várszínház is rangos előadásokkal készült. Bemutatja a Hunyadi Lászlót, a korábban elveszett Sakk-játék című táncjátékot és az Erkel-díjas zeneszerzők Erkel emlékére komponált zeneművét. Ez utóbbi eseményre harminc művész írt külön-külön rövid darabot, amelyeket Márta István zeneszerző szerkeszt egységes művé. A Kamarateremben jelmezekből és díszlettervekből nyílik kiállítás. Az Erkel Ferenc Társaság szeptemberben tudományos konferenciát szervez, amelynek a Mogyoróssy könyvtár ad helyet, ugyancsak a Társaság szervezése lesz az Erkel kamarazenei koncert november 6-án. A Magyar Posta bélyegblokkot ad ki, a Nemzeti Bank novemberben a városházán mutatja be jubileumi érmeit. A Corvin János Múzeumban e hónapban nyílik meg az Erkel bélyegeken vándorkiállítás. Erkelről szólnak az idén a Gyulai Zenei Napok. Októberben lesz az Erkel kórusok találkozója. Novemberben Tóth Péter zeneszerző Erkel tiszteletére írt magnificatját mutatja be a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar és az Erkel Vegyes Kar, csabai kórustagokkal kiegészítve. Többen segítenek a városnak, így pl. a Békéscsabai Szimfonikusok, de ingyen jönnek a kórustalálkozó résztvevői is, csupán az itteni ellátásukat kell a városnak fedeznie. Közadakozásból szépen növekszik a Steinway zongorára gyűjtött pénz, jó esély van arra, hogy ünnepélyes birtokbavétele még ebben az évben megtörténjen.

• Bizonyára voltak és lesznek Gyulán kívüli helyszínek, esetleg külföldön is.

• Mindenekelőtt a Budapesti Tavaszi Fesztivál járt elöl jó példával, ők a fővárosban a Thália Színházban, az Operaházban és a Művészetek Palotájában mutatták be Erkel hat operáját, illetve azok keresztmetszeteit. Budapesten Nemzetközi Operaverseny lesz a Filharmónia szervezésében. Több rendezvénnyel emlékezik a bicentenáriumra Budakeszi város, ahol ma is áll az Erkel család egykori nyaralója, a Himnusznak pedig szobrot emeltek. A Kolozsvári Nemzeti Színház a Nyári Színházzal közösen Miskolcon adja elő a Saroltát. Ide kell sorolnunk a Várszínház vállalkozását is, miszerint a tavalyi Best of Erkel gálaestet elviszi Aradra és Csíkszeredába úgy, hogy a művészek honoráriumát a két testvérváros vállalta. Az MTA Zenetudományi Intézetében októberben nyílik az Országos Széchényi Könyvtárral közösen rendezett „Nemzet, történelem, opera” című nagyméretű kiállítás. Amikor az említett Koordinációs Bizottság ülésezett, felvetődött a külföldi megjelenés is. Például olyan formában, hogy készüljön a nagy budapesti Erkel-kiállításból egy úgynevezett „koffer” kiállítás, amely kis területen elfér, berakható egy mikrobuszba, ugyanakkor bemutatja az egész életművet. Ezt sorra elvitték volna az európai országok magyar intézeteibe, megfelelő kamarazenei koncerttel, előadással, de ez az ötlet is elhalt.

• Az utóbbi években jelentős költségek felhasználásával, luxus szinten építették át a város közterületeinek egy részét. Eközben az Erkel-szobor és környezete meglehetősen kopott állapotban érte meg a kétszázadik születésnapot.

• Nagyon sajnálom, hogy erre a feladatra nem jutott pénz. A tér szerény felújítása is 15 millióba került volna, ezt az összeget azonban elvitte a válság. A szobor méltó állapotba hozása is 3-4 milliót igényelne, hiszen a talpazatot is javítani kell, és az egykori kovácsoltvas kerítést szintén vissza kellene állítani. Most csupán a szobor lemosására és a legszükségesebb javításokra futja a szigorú pénzgazdálkodás mellett. Azon mindenesetre érdemes elgondolkozni, hogy a költségvetés készítői a bicentenárium évében kihúzták a szoborfelújítás költségét, gyermekeink pedig nem tudják a Himnuszt énekelni.

• Nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy az évforduló kapcsán több éles kritika is érte a kulturális kormányzatot. Mi ezeknek a nézeteltéréseknek a lényege?

• Ezek az ellentétek abból a szemléletből fakadnak, amellyel az eddigi kulturális kormányzat nemzeti értékeinkre tekintett. Magam olvastam a Pesti Műsorban Harsányi Lászlónak, a Nemzeti Kulturális Alap elnökének nyilatkozatát, amely szerint Erkel és Liszt keveseket érdekel, ezért valamilyen kapcsolt emlékév szervezésére gondol. Akik ilyen nézeteket vallanak, azok minden nemzeti ügyet provinciálisnak vagy veszélyesnek tartanak, ezért igyekeznek a róluk való megemlékezést akadályozni, ahogyan ezt tették Kodály Zoltánnal és Batthyány Lajossal is. Ilyen szellemben működött a Hiller István vezette Oktatási és Kulturális Minisztérium is. Meglátásom szerint az Erkel-bicentenárium Mahlerrel való összekapcsolása is Erkel Ferenc jelentőségének elkenését célozta. Remélem, hogy a nemzeti érzés visszaszorításának a Kádár-korszakban gyökerező időszaka mára végérvényesen lezárult.

Hírforrás: www.gyulaihirlap.hu